Hello!

A mi sétálgatásaink valahogy mindig abba torkollanak, hogy kergetnek minket a kutyák. Vagy nem kergetnek, csak annyira megijedünk, hogy menekülünk. Futottunk mi már kis- és nagy kutíák elől. Ez viccesen hangzik, és a végén mi is csak röhögtünk, de akkor nem volt az.

Egyszer ez történt velünk:

Sétáltunk haza felé a faluban, beszélgettünk. Mikor hátra néztünk láttuk, hogy egy kölyök németjuhász közeledik felénk.
Nagyon megilyedtünk és szaladni kezdtünk. Krisztinél volt bicikli és azzal tartotta távol a "fenevadat". Én torkom szakadtából ordítottam, de mama nem jött elő csak az összes szomszéd.A szomszédok bíztatóan ezt modták:

"Á....Nem kell félni ez csak egy kóborkutya!..."

Ez volt a "legbíztatóbb" szöveg, amit ilyenkor mondani lehet.
Végre elértük a házat.Alig tudtunk bemenni, mert a kutya is jött volna be. Nekem szinte a fejére kellett csukni a kaput.
Bementünk a házba és elmeséltük a történteket a szülőknek.
Egyszercsak láttuk, hogy bejött az udvarra a kutya.
Rettentően megijedtünk!

Mama kizavarta, de az újra meg újra beszökött.
Végül a mi "megmentőnk", Kriszti apukája elvitte a ház elől a kutyát, mert
az nem akart elmenni.

A kutyát örökbe fogadta Krisztiék szomszédja.

Ha Kriszinél vagyunk, mindig látjuk a kutyát, amelyik a szívrohamot hozta ránk. De minndíg eszünkbe jut ez a vicces sztori.

Hát ennyit erről a felejthetetlen élményről.

 

Oldal: Így fuss a kutyák elől
Judit&Kriszti show - © 2008 - 2025 - judit-krisztishow.hupont.hu

A HuPont.hu segítségével a weboldalkészítés gyors! Itt kezdődik a saját weboldalkészítés!

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat